Azt ígértem, hogy írok még arról, miért is érzem - nem mindig, de egyre többször - itthon itt magam.

Korábban nem szerettem sehova egyedül menni. Zavarban voltam, nem éreztem a helyemen magam és rossz volt az is, hogy nem tudtam megosztani senkivel az épp aktuális látnivalóról és történésekről a gondolataimat. Ez a szokás egy idegen városban bizony eléggé tarthatatlan, pláne, hogy bár mindenki azzal bíztatott, hogy egy mester szakon már lesznek idősebbek is ... hát, tévedtek!

Meg kellet hát találnom a kedves helyeimet, elvégre hiába jófejek a lakótársak és kellemes a lakás, nem ülhetek mindig otthon. Ahogy a lakótársak a mázli kategória, úgy a Helyek-et egészen módszeresen válogattam ... vagy legalábbis visszanézve úgy tűnik 😀 Olyat kerestem, ahol sokan mások is egyedül vannak, így egyrészt nem ciki, másrészt lehet ismerkedni ... hátha. Funkciónak és formának egyaránt kívánatosnak kellett lennie és a többnyire a kedvenc sarkokat is kijelöltem mindenhol, aminek persze hátránya a bosszúság, ha valaki van olyan arcátlan, hogy elfoglalja az ÉN HELYEMET!

A könyvtár minden kétséget kizáróan legjobb helyéről löttem ezt a képet. Napközben a tornyon szoktam elmélázni a szakirodalom helyett mellett, szürkületkor pedig ezzel a tükröződéssel nem tudok betelni.
Mélységes csend, béke, kényelmes székek és olcsó büfé. Hosszú-hosszú órákat tudok itt eltölteni, mondjuk délután 3-tól hajnal 2-ig, amikor zár.
Mostanra annyira megszokottá vált, hogy alig értékelem, mennyire jól szervezett. 12 emeleten könyvekkel zsúfolt szabad polcok között van az 'olvasóterem' is. Már a bejárati kijelzőn látszik, hogy melyik emeleten hány szabad számítógép van még a többszázból, de persze vannak üres asztalok is, ahol saját laptoppal lehet tanulni. A kölcsönzés is pofon egyszerű: a polcokról kiválasztott könyv kódját és a diákigazolványunk kódját egy leolvasóban összepárosítjuk és már vihetjük is haza az olvasnivalót, egyszerre max. 40-et :-) Nyomtatni is nagyon olcsón és egyszerűen lehet. Akár otthonról elküldhetjük a doksit, amit 48 órán át vár ránk, hogy ismét csak a diákigazolványunk egy érintésével kinyomtassuk akár a tanszéki, akár a könyvtári nyomtatón. Enni is lehet az olvasóteremben, mégis tiszta és rendezett. A 2200 ülőhely csak a téli vizsgaidőszakban tűnik kevésnek, igaz, olyankor néhányan szállásnak is használják a helyet, ha már 24 órában nyitva van.


Az egyetem másik biztos pontja az uszoda. Egy évre a tagság, amiben az uszoda mellett az egész edzőterem ingyenes használata is benne van, £132/50 000Ft, ami a minden napos csobbanásért elég jó ár. Az úszás otthon is része volt az életemnek, ha nem is ennyire rendszeresen, ezért könnyű volt ideszokni. Az edzőterem viszont mumus, még mindig nem sikerült elmennem egy órára, de végül is még csak egy éve vagyok itt. 😀

Kávéházak
Komoly kutató munka után maradt az egyik legelsőként megismert hely, ahol törzsvendég lettem. Mondjuk a kedvenc fotelemet még nem tartják fent nekem, de a rendelés már csak egy bólintás, igen, a 'szokásosat'.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a kutatást befejeztem volna 😉 és vannak még másod és harmadrendű kávéházak is, ha változatosságra vágyom.

A kisbolt
szívmelengető, hogy ismerősként köszöntenek és ha otthon felejtem a pénztárcámat, akkor nem hagyják, hogy hazaszaladjak érte, 'Majd legközelebb'. Persze, hiszen ismernek, itt is!







Parkok
Nyújtózásra a sok ülés után, egy podcast meghallgatására séta közben, kutyák bámulására, fej és tüdő szellőztetésre és hangulat emelésére kíválóak. Szerencsére két hatalmas is van belőlük jobbra és balra néhány sarokra. Különböző hangulatokra szoktam őket használni.

Ezek hát azok a helyek, amelyek leginkább meghatározzák a hangulatomat, strukturálják a napomat és az otthonosság érzésével töltenek el.

A harmadik 'otthonosságról', a közösségekről majd legközelebb.