Tavaly augusztusban 3 napot töltöttünk együtt egy vidéki udvarházban volt fogvatartottak, szociális munkások, kriminológusok és önkéntesek, hogy megosszuk élményeinket a Hazatérésről. Együtt főztünk, ettünk, verseltünk és zenéltünk. A workshopot egy ír költő-mesemondó vezette, aki aztán a mi történeteinket összerendezte, összegyúrta, kicsit kipofozgatta, aztán megint összeültünk, hogy megnézzük, magunkénak érezzük-e a kész verseket, mit kéne még hozzátenni, elvenni belőle.



Most felvételeket készítettünk a versekből.

Februárban pedig ezek a versek képezik majd az alapját annak a workshopnak, amire Skócia igazságszolgáltatásának meghatározó személyei fogadták el az egyesület meghívását - az igazságügyi dierktorátus vezetői, a szabadlábra bocsájtás vezetői, jogászok, börtönparancsnokok, újságírók. Egy délutánt töltenek majd együtt és ezalatt ők is megírják majd a saját verseiket, dalaikat, amiket az általunk írott versek ihletnek. Mert a statisztikáknál, hivatalos feljegyzéseknél 1000x többet mond egy dal, egy vers!

Ízelítőnek egy olyan verset választottam, ami a feltételesről szól:

Amint hazaérek, legelőször is